Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2016

Különkiadás #1: Viszlát

Kép
Viszlát
Őrült egy év volt. Tele vidámsággal, szomorúsággal, de leginkább változással. Nem kicsi változással. Ebben az évben többet tanultam - nem pont az iskolai tananyagra gondolok - mint egész életemben.  Meg kellett tanulnom, hogy az emberek borzasztóan bánnak azokkal, akik kicsit is különböznek ettől az elfajzott társadalomtól. Megtanultam, hogy csak magamra számíthatok. Hogy senki nem fog segíteni legyőzni a félelmeimet, senki nem lesz ott velem, amikor az érzéseimmel harcolok. Megtanultam, hogy a Remény hal meg utoljára, és legyen bármilyen rossz is, a padlónál nincs lejjebb. Hálás vagyok. A jóért. A rosszért. A nevetésért és a sírásért is. A megvívott csatákért. Az új barátokért. Azért, hogy van néhány ember akivel már szerencsére nem tartom a kapcsolatot. Szóval, viszlát 2016! Maga voltál a Pokol és a Menny egyben.  Hello 2017! Végre készen állok arra, hogy igazán az Álmaimnak éljek!

Hiba

Kép
Hiba
- Hova mész? - kérdezte.  - El.  -Ezek után? Te most... - Igen, elszököm - mondta. - És tudom, hogy hibáztam, de nem érdekel. Többé már nem. Egyszer majd megoldódik magától, vagy legalább csak elfelejtődik.   - De nem fog - ült le az ágy szélére. - Az nem megoldás, ha elfutsz. Hibáztál, de Istenem, ki az, aki soha nem csinált valamit rosszul?  Ha hoztál egy rossz döntést, viseld el a következményeket! Ha hibáztál, próbáld meg kijavítani. De a legfontosabb, tanulj belőle! És ne feledd, attól, hogy valaki hibázik nem lesz rossz ember. A legjószívűbb, legkedvesebb, legártatatlanabb emberek is hibáznak néha. Ettől még nem lesznek rosszak, csak emberek. Érted már, hogy miért nem szabad megfutamodnod?  - Igen, azt hiszem.