Különkiadás #1: Viszlát

Viszlát
Minden egyes törött csontommal, esküszöm, hogy ÉLTEM!

Őrült egy év volt. Tele vidámsággal, szomorúsággal, de leginkább változással. Nem kicsi változással. Ebben az évben többet tanultam - nem pont az iskolai tananyagra gondolok - mint egész életemben.  Meg kellett tanulnom, hogy az emberek borzasztóan bánnak azokkal, akik kicsit is különböznek ettől az elfajzott társadalomtól. Megtanultam, hogy csak magamra számíthatok. Hogy senki nem fog segíteni legyőzni a félelmeimet, senki nem lesz ott velem, amikor az érzéseimmel harcolok. Megtanultam, hogy a Remény hal meg utoljára, és legyen bármilyen rossz is, a padlónál nincs lejjebb. Hálás vagyok. A jóért. A rosszért. A nevetésért és a sírásért is. A megvívott csatákért. Az új barátokért. Azért, hogy van néhány ember akivel már szerencsére nem tartom a kapcsolatot. Szóval, viszlát 2016! Maga voltál a Pokol és a Menny egyben. 
Hello 2017! Végre készen állok arra, hogy igazán az Álmaimnak éljek!  
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Majd a hó betemeti

Valahol odakint