Az élet megy tovább

Az élet megy tovább

- Én nem akarlak elengedni - mondta. - Nem megy. Nem akarom elveszteni a másik felem.
- De visszajövök!
- Mikor? - kérdezte. - Félévente egyszer?
- Sokszor. Ahányszor csak tudok! 
- Emlékszel? - könnyek csillogtak a szemében. - Emlékszel az ESKÜRE, csupa nagy betűvel?
- Igen. 
- Tudom mit fogsz mondani: "Lépj tovább! Nőj már fel, nem vagy többé gyerek!" Neked nincs eleged ebből az úgynevezett "felnőtté válás című drámából"? 
- Nem is tudom, szerintem kicsit túl reagálod.
- Lehet. De akkor sem akarlak elengedni. 
- Akárhol is leszek, mi mindig együtt leszünk, a szívünkben!
- A szív olykor csalóka.
- Én sem akarlak itt hagyni. De az utunk kettéválik ezen a ponton.
- Nem, az ikrek útja soha nem válik ketté! Értsd meg, együtt kell maradnunk, mi ikrek vagyunk!
- De én utazni akarok! Engedj el! Hagyd, hogy megtaláljam azt, aki különbözik. Szeretem, hogy hasonlítunk, de nem maradhatunk örökre sülve-főve. 
- Ezt akarod? - kérdezte lehajtott fejjel.
- Igen, ezt.
- Akkor menj! 
- Biztos? Nem bánod? Nem vagy mérges? Én nem akarom, hogy neheztelj rám!
- Ne kérdezz, csak menj már! Menj mielőtt meggondolom magamat.
Elindult a poros földúton. Emlék mindenhol. Arrébb rúgott egy követ. Hát elment. Kettévált az útjuk. Ikernek lenni nehéz, de most még nehezebb. De akkor lesz igazán nehéz, ha egyedüli gyerekként kell továbbélned.  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különkiadás #1: Viszlát

Majd a hó betemeti

Igazi problémák