Szomorúság

Szomorúság

- Mit csinálsz, ha szomorú vagy?
- Írok. 
- Ennyi? - csodálkozott. - Firkantasz pár sort és ennyi? Elmúlik a szomorúság?
- Azért ez nem ilyen egyszerű. Talán meg sem tudod fogalmazni, vagy talán csak nem tudod hogyan írd le. Ott ülsz a fehérség előtt, és akárhogy is próbálod megfogalmazni, leírni egyszerűen nem megy. Aztán ott van a másik lehetőség is: egy történet. Beleírod az érzésedet, jelen esetben a szomorúságot, egy történetbe. Azt hiszem ez a legegyszerűbb, nemcsak azért, mert nem fogják kitalálni, hogyan érzel, hanem azért is mert sokkal egyszerűbb beleépíteni egy történetbe elemként. Az emberek nem is biztos, hogy megtalálják azt, amit elrejtettél benne: azt az érzést, amitől megakarsz szabadulni. 
- Gyakran csinálod?
- Ó, igen.
- Fiatal vagy, de bölcs.
- Nem. Inkább csak a könyvek rabja.
- Ezt a tanácsot is onnan szedted, egy könyvből?
- Nem. Azért vannak önálló gondolataim.
- Az fontos. 
- Bizony az. 
- Vajon én is megtudok szabadulni a szomorúságtól, ha leírom?
- Nem tudom. Mindenki másképp szabadul meg tőlük. 
- Azért kipróbálom.
- Persze. Ha nem próbálod ki, soha nem fogod tudni működik-e.   

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különkiadás #1: Viszlát

Majd a hó betemeti

Igazi problémák