Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2017

Az élet igazságtalan

Kép
Az élet igazságtalan
Az első lecke amit megtanultam az volt, hogy az élet igazságtalan. Hogy néha azok a dolgok, amiket igazán megszeretnék kapni nem lesznek az enyémek. Hogy együtt kell éljek azokkal a dolgokkal, amikkel nem akarok, legyen az egy testi vagy szellemi fogyatékosság. És igen, a fogyatékosság számomra mindig is durván hangzott. Nem értettem, hogy ez miért pont velem történik. Miért pont nekem kell elszenvednem ezeket a csapásokat. Miért kell kiállnom a csúfolódást, zaklatást anélkül, hogy egy könny kicsordulna a szememből. Miért nem jönnek be a terveim, miért nincs lehetőségem rengeteg olyan dologra, amit szeretnék. Azonban a sok miért után rájöttem, hogy nincs mit tenni. Ha valaminek jönnie kell, jönni fog, ha menni, akkor menni. Megtanultam a világ talán egyik legnehezebb dolgát: a beletörődést. De a beletörődés közel sem egyenlő a feladással. Ez inkább egy jel az ég felé, hogy türelmes vagyok, várok, amíg meg nem kapom. És addig is, boldog leszek.

A lány a városból: Ismerős ismeretlen

Kép
Szösszenet #3
Amikor végre elhiszed azt, hogy sikerült új életet kezdened, de valami közbe jön, végig gondolod, hogy biztos jó ötlet volt, hogy belevágtál egy teljesen új életbe. Talán egyszerűbb lett volna ottmaradni és szembenézni a következményekkel. De ha valami arra késztet legbelül, hogy ne maradj egy olyan helyen, amit nem szeretsz, akkor nincs mese, menni kell. Mert kevesen maradnak olyan környezetben, ami hasonlít a Pokolra, hiszen senki nem szeret szenvedni. Persze vannak bátrak, akik szembenéznek vele. De ahhoz is bátorság kell, hogy változtass, nem? Ilyesmi gondolatok kavarogtak Karen fejében, miközben ismeretlen megmentője mellett éppen az ismeretlenbe tartottak. - A cuccaimmal mi lesz? - kérdezte. - Megoldjuk. - Többesszám első személy?  - Ha akarod, megoldhatod egyedül is - vonta meg a vállát. - Gondoltam segítek. - Miért? - kérdezte. - Miért nem hagytad, hogy elfogadjam Douglas ajánlatát. - Mert...túl nagy kárt okozott volna benned. Az az ember egy mocskos disznó. - Mi…

Vissza a múltba

Kép
Vissza a múltba
- Ha választhatnátok a jövőbe vagy a múltba utaznátok vissza? - hangzott a kérdés. Igen, tény, hogy lejárt lemez volt. Tény, hogy valaki egyszerűen megtudja válaszolni.  - Azt hiszem, a múltba - felelte. - És miért? - Azt-azt nem tudom - pedig tudta, pontosan tudta a választ. Csak épp nem sikerült olyan szavakká formálnia, hogy mindenki megértse. Talán egyszerűen csak azt kellett volna mondania, hogy szereti a történelmet, ezért akar visszautazni a múltba. - Elég egy indok is - nógatta. - Talán - kezdett bele - azért, mert én oda tartozom. Ahogy a mondat elhagyta a száját néma csend telepedett a teremre. Mindenki ránézett, tágra nyílt szemekkel, hiszen senki nem cserélné el a pazar jelent a kopott múltra.  - Jó - csak ennyit felelt. - És melyik században? - XX. század, pontosabban a II.világháború - tudta, hogy a válasz megint csak megdöbbenti a többieket. De ha ez volt az a kielégíthetetlen kívánság, ami szívét nyomta, hogyan is tudott volna ellenállni neki?

Szavak. Üres Szavak

Kép
Szavak
- Miért nem mondasz semmit? - Mert a csend néha jobb, mint ezer üres, vagy annak tűnő szó.  - Szükségem van az üres szavakra! - fakadt ki. - Nem érdekel, hogy nincs értelmük, csak mondjad! Nem érdekel, hogy az egész csak ostoba fecsegés! Kérlek!  - Rendben.