Vágyak és szavak

Vágyak és szavak

Láttam a szikrát a szemében. Láttam, hogy akarja. Láttam, hogy cselekedni szeretne, fejlődni. Csak azt nem tudom, hogy miért nem kért segítséget.

 Tanulni akarok. Utazni, írni, olvasni, kimozdulni. Követelem, hogy valaki csillapítsa tudásszomjamat. Jó ember akarok lenni. Új dolgok kipróbálása után sóvárgok. Szeretnék valami hasznos dolgot elérni az életben. Szeretnék megtanulni egy táncot, egy olyat, amire már régóta vágyok. Mély beszélgetések is szerepelnek a listán. De manapság...nem, ilyenre nem számíthatok. Hogyan is gondolhattam, mikor manapság ilyen undorító társadalomban élünk? Hiszen te is a tagja vagy! Ezt mondanák az "okosok". Szóval ott jártam, hogy annyi mindent szeretnék csinálni, de egyszerűen nincs hozzá kedvem. És energiám se nagyon. Szeretnék csinálni olyan dolgokat is, amelyeket nem engedhetünk meg magunknak. Igazságtalan, hogy csak azért mert nincs hozzá elegendő anyagi hátterem, nem űzhetem azokat az elfoglaltságokat, amelyekre annyira vágyom.  
- Kérlek, az órára figyelj! - figyelmeztette a tanár. 
- Rendben - mondta, fel sem nézve a lapról, amire éppen annyira szorgosan írta a gondolatait.  
- Add azt ide, kérlek - nyújtotta a tanár a kezét.
A lány nem felelt semmit, csak átnyújtotta a lapot. Tudta, hogy a tanárnőnél biztonságban lesz, biztos volt benne, hogy nem fogja elolvasni. Ez azonban nem így történt. És miután az óra végeztével a tanárnő tanáriban kérdőre vonta a diákját, az semmit nem felelt. Csak állt ott némán, mintha nem is hallaná. Talán, de ez csak egy tipp, az esze már egy másik történeten járt, esetleg menekülési tervet kovácsolt, vagy csak kereste a megfelelő szavakat, amikkel megtörheti a kegyetlen hallgatást, ami olyan hosszú idő óta tartotta rabságban.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Különkiadás #1: Viszlát

Majd a hó betemeti

Az élet igazságtalan